"Ha tudtam volna, hogy utoljára látlak kilépni az ajtón, még jobban megöleltelek és megcsókoltalak volna.
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangod, felvettem volna kazettára, hogy mindennap hallhassalak, újra és újra.
Ha tudtam volna, hogy utoljára látlak elaludni, jobban betakartalak volna.
És kértem volna az Istent, hogy óvja lelked."

"Álom, álom, édes álom!
Altass engem, légy halálom!
Légy halála életemnek,
S élte haldokló szívemnek. "

Tudod, talán csak azért akarok elmenni, hogy visszajöhessek. Hogy fájjon mikor távolodom, hogy hiányozzak, mikor nem láthatsz és, hogy majd örülj, ha visszatérek. Igen, talán csak érezni akarom, hogy boldog vagy, hogy viszontláthatsz.

...amikor Narcissus meghalt, előjöttek az oreádok, az erdő tündérei, és látták, hogy a forrás édesvizű kis tava sós könnyek kelyhévé változott.
- Miért sírsz? - kérdezték az oreádok.
- Narcissus miatt - felelte a forrás.
- Ó, nem vagyunk meglepve, hogy gyászolod Narcissust - folytatták az oreádok. - Hiszen mi is mindannyian kábultan követtük őt, amerre csak járt az erdőben, de egyedül te csodálhattad meg a szépségét közelről.
- Hogyhogy, Narcissus szép volt?
- Ki tudná ezt nálad jobban? - döbbentek meg az oreádok. - Hiszen a te partodról hajolt a víztükröd fölé nap mint nap!
A forrás egy ideig hallgatott, majd így szólt:
- Narcissust siratom, de hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.

http://www.youtube.com/watch?v=pAH4klqLTXg&feature=related

A fiú, akinek örökre odaadtam a szívemet...
de nem lehet velem mégsem


Volt egyszer egy lány, aki szeretett Téged
Volt egyszer egy lány, ki meghalt Érted
Egy lány, kit egyetlen pillantásoddal elvarázsoltál
Egy lány, kinek élete nélküled pokollá vált
Felbukkantál a távoli messziből
S rémálom lett a gyerek meséből
Azóta csak körülötted forgott e lány világa
Te lettél minden bánata, édes álma
Éjjel-nappal Te jártál a fejében
Hatalmas bűnt hordozott a szívében
Csak két szó volt a bűne:
Szeretett Téged
S ez a két szó emlékeztette végleg
Sokszor kérdezte : miért ilyen kegyetlen az élet
Hogy szerelmet ad, mely végez véle?
Egyszer aztán nem bírt tovább szenvedni
Szerelme nélkül nem akart tovább élni
Oda ment, ahol csak egyetlen perc az élet
Oda ment, ahol közelebb került az éghez
Onnan nézte a gyülekező embereket
De nem látta köztük az igaz szerelmet
Nem tartotta vissza senki, elnyelte a sötétség
De ott is, úgy is szíve csak Érted ég
Néha mikor magányos órákon arra jársz
Most is hallhatod kétségbe esett sírását
Nem adta fel, még várja szerelmét
S csak Te tudod, vajon boldogtalan lesz-e örökké
Volt egyszer egy lány, ki szeretett egy fiút
Volt egy lány, kinek szenvedésből nem volt kiút
E sorokat olvasva már tudod, ez a fiú Te vagy
Kiért egyszer egy lány meghalt
S ez a lány, kinek arcán
Érted most is könny ragyog
Szerelmem...
...ez a lány én vagyok

Most nem szeretlek.
Most magamnál is jobban.
Most nem is tudom.

Segítsd nekem megkeresni azt a szót,
Amit tavaly ilyenkor mondtam neked.
Az utat hozzá, amit tavaly óta benőtt a bozót.
A helyet, ahol mondtam; zamatját
A hangnak, ahogy mondtam; a szemeket,
Amik rátűztek, megvilágították;
A sóhajt, ami kísérte.
Segítsd nekem megkeresni a tavalyi szót,
Ami fölolvaszt s összeéget.
Hogy odaadhassam neked érte
A tavalyi üdvösséget,
A tavalyi magamat s téged.

"I hate that I love you"
Gyűlölöm, hogy szeretlek.

Várom hogy megszólítson a telefon
de halottan fekszik a hallgató
vágyom a hangod után
de valahol elakadt a térben
az összegubancolódott vezetékek
kuszaságában
ugye érzed mennyire kell
minden pillanat perc óra
esztendő az egész élet veled
hogy ne az álom ringasson
hanem a tested legyen
a végtelen óceán
amelyben gyöngyhalászként
elmerülnék

de csitt! megszólalt a telefon.

Mindannyian emlékszünk az elsőre...Az első szerelemre, az első csókra, az első ölelésre. 
Vajon tudjuk-e melyik lesz az utolsó? Emlékszünk-e majd rá? 
Ha tudnánk, hogy az lesz az utolsó, másképp élnénk át?

Hány éves az ember a mennyben? Mert ha odafönt tényleg a mennyország van, akkor világos, hogy ott mindenki a legjobb formájában mutatkozik. Nem hinném, hogy azok, akik öreg korukban halnak meg, mind fogatlanul és kopaszon járkálnak a felhők között. Ez persze egy csomó további kérdést vet fel. Aki felakasztotta magát, az vajon kékre püffedten, kilógó nyelvvel sétálgat? Ha a háborúban valakinek levitte a lábát egy akna, akkor féllábon csinálja végig az örökkévalóságot? Szerintem választhatsz. Kitöltöd a jelentkezési lapot, amiben megkérdik, hogy csillagos vagy felhős kilátást szeretnél-e, hogy csirkét, halat vagy mannát kérsz-e vacsorára, és hogy hány évesen szeretnél mutatkozni a többiek előtt.

"...Senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret.

Minden vigasz erőtlen és hamis.

Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát:
ha nem szeretjük tovább.
Ha elfelejtjük.
Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk.
A felejtésre.
Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja:
ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.
Semmi más.
Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben...
Mindegy.
A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.
Nem is az emléke, a hiánya él bennünk.
(Sok idő után ez úgy jelenik meg, hogy "Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!".)
És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben."...)

Nem azt szeretem,
aki tetszik. – Az tetszik,
akit szeretek.

Ne kérdezz semmit, csak ölelj,
s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj,
mert most erre van szükségünk.
A hangtalan melegre, a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által nagyon,
túl minden határon
az életig, a halálig
a szenvedésig, a boldogságig,
hogy elfeledjük a jelent...

Csendes éjszakán elkerül az álom,
mindig rád gondolok, és hozzád vágyom.
Gondold azt, hogy ott vagyok veled,
és nézem a két szép szemed,
hallgatom a lélegzeted.
A füledbe súgom, hogy nagyon jó veled!!!

Nem tudok nem rád gondolni szüntelenül,
nem tudlak nem szeretni határtalanul!
Nem tudlak elfeledni, mig szívem dobog,
csak szeretni tudlak, mert szeretlek nagyon!

Szeretnék veled lenni egy éjszakán,
elmondani, hogy szeretlek igazán.
Szeretnék a karjaidba lenni,
s a csókjaidat érezni,
s azt a pillanatot soha nem feledni...

Gondolatom körötted kering minden nap,
vajon még meddig nem láthatlak?!
Ha most ott lennék veled,
elringatnálak, s ha már alszol füledbe súgnám: Kívánlak!

Egy tanács? vigyázz magadra.
Egy kérés … ne változz meg.
Egy kívánság … ne felejts el.
Egy hazugság … nem szeretlek.
És egy igazság … borzasztóan hiányzol!!

Add nekem az álmod, mely lelkedben él,
add nekem a szerelmed, mely szívedben él!
Add nekem magadat, testedet, lelkedet
és én örökkön örökké szeretlek!

Kell a föld, hogy legyen élet,
kell a nap, hogy legyenek fények,
kell a határ, hogy ne legyen végtelen.
Ezek nélkül még elvagyok,
de Te kellesz, nélküled meghalok.

Távol Tőlled szomorú az élet,
Szívem azt dobogja, látni szeretnélek.
Ezzel a pársorral azt üzenem néked,
Nem élhetek úgy, hogy ne lássalak Téged!

…most itt ülök
a csend közepén,
nézem, hogy játszik
kezemen a fény,
nézem, még nézem,
már nem látom,
elragad és itthagy
a Nagy Álom.

Itt ülök, mégis
messze szállok,
lángoló, hűvös
termekben járok,
éjszakák
és nappalok között
a föld mélyén
és az ég fölött
rejtett, valós
világokat látok,
égig érő
gondolatra várok,
ülök még egy kicsit,
s hallgatok –

talán megtudhatom,
hogy ki vagyok…

Sosem volt egyém, de még is vissza várom.

Gondolkoztál már azon, hogy:

.. a nap miért szőkíti a hajunkat, de barnítja a bőrünket?

.. a nők miért nem tudnak csukott szájjal sminkelni pl. a szemüket?

.. miért nem olvassuk soha az újságokban, hogy "jósnő nyerte a lottónyereményt?"

.. miért van az, hogy amit a doktorok csinálnak, azt "gyakorlatnak" neveznek?

.. miért van az, hogy a Windows 98 leállításához a start menüt kell megnyomni?

.. miért van a citromlében mesterséges aroma, a mosogatólében pedig igazi citrom?

.. miért nincsen egér izű macskakaja?

.. amikor a kutyaeledel új és finomabb, ki teszteli?

.. miért nem csapta le Noé azt a két szúnyogot?

.. miért érkezik meg hamarabb a pizzarendelés, mint a mentős?

.. miért rendelnek az emberek dupla sajtburgerhez és egy óriás sültkrumplihoz egy diétás kólát?

.. miért hagyják nyitva a bankok mindkét ajtójukat, miközben a golyóstollakat "odaláncolják"a pultokhoz?

.. miért hagyjuk a milliókat érő kocsinkat az utcán, miközben a szemeteinket a garázsba rakjuk?

.. miért kell a jósnőhöz bejelentkezni? Nem tudja, hogy előre jövök??

.. miért van a rokkantparkoló a jégcsarnok előtt?

.. miért nyomjuk erősebben a távírányítót, amikor az elemek már szinte lemerültek?

.. miért mossuk a törülközőinket? Nem abból indulunk ki, hogy tiszták vagyun, amikor használjuk?

.. miért viselnek a kamikaze pilóták sisakot?

.. mikor az ember felfedezte, hogy a tehén tejet ad, tulajdonképpen mi után kutatott?

.. honnan tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, hisz nem is láttuk mindet?

.. az égési sérülésben elhunytak kapnak-e árengedményt a hamvasztásnál?

.. lehet, hogy a téved szám sose foglalt?

.. mit teszel, ha látod, hogy egy védett állat eszik egy védett növényt?

.. ha vásárolok egy új bumerángot, hogyan szabadulok meg a régitől?

.. miért van a 24 órán át nyitva tartó létesítményeken is zár?

.. miért tértem vissza a szabadságról?

.. ha egy hupikék törpikét fojtogatok, milyen színe lesz?

.. hogyan kerülnek a "fűre lépni tilos" táblák a gyep közepére?

.. vajon az analfabétáknak is ugyanúgy ízlik a betűtésztából készült leves?

.. ha a kínaiak az esküvő alatt rizst szórnak, akkor a mexikóiak kaktuszt dobálnak?

.. miért tolyan hosszú szó a "megrövidebbítendő"?

.. honnan vesszük észre, hogy a láthatatlan tinta kifogyott a tollból?