2010. augusztus 30., hétfő

Van olyan, hogy valakit annyira szeretsz,
Hogy eláll a lélegzeted, ha vele vagy?
Találkoztok, s egyikőtök sem tudja, mi üti ki őket,
Megjön az a boldog érzés, igen, ami megfagyaszt, megkaptad őket,
Most viszont kezded ku*vára sz*rul érezni magad már azzal is, hogy rájuk nézel,
Megígérted, hogy soha nem ütöd meg őket, soha nem teszel olyat, ami fáj nekik.
Mérget hánysz az arcukra a szavaiddal, amikor leköpöd őket,
Meglököd, húzkodod a hajukat, kaparsz, karmolsz, megharapod őket,
Ledobod őket, leszorítod őket, el vagy veszve a pillanatban, mikor velük vagy.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

2010. augusztus 27., péntek

Oka van annak, hogy az emberek miért mondják, hogy ne reméljünk túl sokat. Senki sem akarja látni hogy valaki, akivel törődik, csalódott legyen. Ösztönösen úgy teszünk, hogy megvédjük a sajátunkat a sérüléstől és minden tőlünk telhetőt megtegyünk azokért, akiket szeretünk. Elsősorban azért vannak elvárásaink, hogy a legjobbat célozzuk meg, mert ha szeretsz valakit, nincs olyan, amit el ne érhetnél.
Boldogsághoz vezető út nem létezik. A Boldogság maga az út! A Boldogság az út és nem a cél! Nincs megfelelő idő arra, hogy Boldog légy, mint épp most! Ne hagyd, hogy egy általad elképzelt szebb jövő elrontsa a jelen Boldogságát! Az élet túl rövid ahhoz, hogy lemondj akár egyetlen Boldog pillanatról! Élj és élvezd a jelent!

2010. augusztus 25., szerda

Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."

2010. augusztus 24., kedd

,,A valóságban semmilyen élet nem lehet tökéletes. De arra is rájöttem, hogy van valami, ami a dolgok tökéletlenségét tompítja, valami, ami az életet közel tökéletessé teheti. Ez a szerelem. "
"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik,hogy valahol már találkoztunk.Mintha régen testvérek lettünk lettünk volna.Még inkább,mintha ikrek lettünk volna.S ezért a találkozás csak viszontlátás.Amikor az ember a barátjától elszakad,tudja hogy ez a távozás csak látszat.Valahol együtt marad vele úgy,ahogy volt vele a találkozás előtt."

2010. augusztus 23., hétfő

Kívánság

Jó lenne mindenkit szeretni,
Aki engem viszontszeret,
Aki őszintén nyújt kezet.
Aki mosolygón rám tekint,
Aki elmegy, de visszaint.
Aki a jobbomon halad,
Aki mindig velem marad.

Jó lenne mindenkit szeretni,
Akkor is, ha nagyon nehéz.
Azt is ki jön, és rám se néz.
Vagy, ha rám néz, de mégse lát.
Aki felró minden hibát.
Aki vádol, ha nincs miért,
Ki meghallgat, de meg nem ért.

Jó lenne mindenkit szeretni.
Elfogadni más igazát.
Nem aratni, csak mindig vetni...
Szebb lenne tőle a világ!
Szeretek a szemedbe nézni, megőrülök ha rámnézel. Szeretem, ha megölelhetlek, imádom ha megölelsz. Szeretlek megcsókolni, elolvadok, ha megcsókolsz. Felesleges tovább folytatnom,mert mindent szeretek benned és mindennél jobban szeretlek!♥♥
Álmok nélkül

Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek.
Gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor, hogy féljek.
Börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek, én inkább meghalok
Minthogy álmok nélkül éljek.
Rövid vers

Mikor az élet elszáll,
A szív megáll, tusban
Fekszik a váll.

Az agy halott, a test
Nem él, nem jut a
Szívbe vér.

A napfény már nem
Simogat,
Hangod finom dallama
Már nem hívogat.

Mosolyod varázsát többé
Már nem látom,
Mert elvitt engem a halál
Angyalszárnyon.

Elmegyek oda, hová
Te még nem jöhetsz,
Rád még sok minden vár
Csak hosszú évek múltán
követsz.

Tested melege, majd
Mást fűt,
Mikor engem már a
Koporsó hűt.

Csókod lágy édességét
Más élvezi majd,
Kebled forróságába fejet,
Más hajt.

Neked szépséggel és
Csodákkal lesz teli életed,
Míg bennem egyedül,
gyökeret
Hajt a hideg félelem.

Te bearanyoztad, s szebbé
Tetted életem,
Szívem bár megállt, örökké
Szeretlek Szerelemem.
Ereszd el kezét

Amikor lehull a fáradt szerelemfa utolsó levele
Amikor távozik lelkem mélyéről lelked halk nesze
Amikor lelkem sivataga elnyeli lelked utolsó csepp harmatját
Amikor szívem súgja, menj, menj lassan tovább.
A szakadék szélén

Boldog órák, boldog percek, gyertek,
Adjatok kihűlt lelkemnek értelmet.
Adjatok erőt, s végtelen kitartást,
Legalább tőletek kapjak vigasztalást.

Nem kérek mást, csak azt mi kapható,
Egy érintés, egy kedves bűvös szó.
Csak azt, mit minden ember kíván,
A szerelem roskadozó hídján.

Ennyi kellene, hogy át tudjak jutni,
A másik partra, futni, csak futni…
De nincs se erőm, se támaszom,
Se ki elkísérne és segítene utamon.

Ha volna, ó ha volna valaki,
Akit átölelve újra tudnám érezni,
Azt, mire szívem, lelkem éhes,
Szeretve lenni, s szeretni képes.

De tudom, hogy rám nem várnak,
Sem szerelmes percek, sem vidámak.
Nem vár rám, kire lelkem éhezik,
Hisz Ő talán már nem is létezik…

Elveszett, mint ahogy elvesztek a remények,
Mint a boldogságra tett ígéret,
És elvesztek a vágyak, az álmok, minden,
Mint ahogy elvesztem én is a végtelenben.
Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel az enyémet is
Kihunyt a láng

Egymásra talált a fiú s a lány,
a fiú szépet ígért, s hitte a lány.

Remélte, így marad, és szerette nagyon,
s engedett a fiúnak mindent, szabadon.

Így voltak ők ketten, együtt boldogok,
de aztán egyszerre minden megváltozott.

A fiú a lányt ritkábban kereste,
a lány pedig kedvesét hiába szerette.

Mert a fiú szívében kihunyt a láng,
s parlagon hevert a letépett virág.

A lány úgy érezte: nincs miért élnie,
nincs célja semmi már; be kell fejeznie.

Amit kigondolt, meg is cselekedte,
a fiú eztán jött rá; mindig is szerette.

Ott volt az a láng; nem hunyt ki egészen,
ott volt, s ott is marad mindig: a SZÍVÉBEN…
Angyal

Érints meg egy másik világon át,
Szólíts engem egy másik lelken át.
Repüljünk ketten az éjszakában,
Egy újabb tiszta lélek gyászában.
A gyermek újra felsír álmában,
Nagy fájdalom gyenge kis hangjában.
Vigyél haza ebből a lidércből,
Vagy ölj meg engem szép szerelemből.
Bukásomat neked köszönhetem,
Édes szerelmed tovább ég bennem.
Innen egyedül kell tovább mennem,
Ennyit ma magamért meg kell tennem.
Megsebeztél és örökké vérzek,
Gyűlölet csak amit most én érzek.
Egy angyal vállán sírom ki magam,
Érzem már, hogy elmúlt hosszú nyaram.
A tél közelít méla bújával,
Egy szirén hívogat szép dalával.
Megyek hozzád hét tenger leánya,
Vigyél az örökkévalóságba.
Az angyali szárnyak porrá égtek,
A Fentiek már mindent megtettek.
Tiszta lelkem elsüllyed a mélybe,
Helyemre egy újabb angyal lép be.

2010. augusztus 6., péntek

Ma éjjel az emlékeddel
alszom vagy virrasztok,
hisz` megtörtént már párszor,
makacs fájdalommal kívánom a hajnalt,
kérlek bocsáss meg
nagyon hiányzol.
Mikor hiányzik. Mikor ebben a pillanatban is rá gondolsz. Mikor ő is vár rád, s te is rá. Ám az este álmod hozzárepített. Édes karjai közé " befészkelted" magad, mert őrangyalod megadta ezt neked. Másnap mosollyal ébredtél, mert szíved nagyot dobbant. Mindenre emlékszel, és mintha nem is álom lett volna. Egy vágy, mely kivételesen így történt meg veletek. Olyan volt akár a valóság. Egy boldogabb nap. Egy reményteljesebb. Mielőtt felkelnél még egyszer becsukod szemed, valamit érzel. Mintha ő is ebben a pillanatban ébredne. Mintha azt mondaná szeretlek . S tudod ez az egy éjjel, vagy akár ez az elmúlt néhány másodperc feltöltött, s napod szebb lesz, mint amit el tudnál képzelni. Ha mardos is a hiánya. Ha most nincsen veled. Ha nem csókolhat meg. De tudod szeret, s ez több, amit ebben a percben adhat neked bárki. S lelketek össze van kötve. Egy apró kis híddal. Egy apró kis átjáróval, s érzed, hogy veled van, hiszen Neki nem kell kulcs a lelkedhez. Ő már benned is él.
A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett".

Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni.És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém... Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem...és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt.

2010. augusztus 2., hétfő

Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét.
Van egy apró, elvarázsolt, külön kis világ. Ami csak a tiéd, és csak az enyém; a miénk, a kettőnké, közös. Csak te érted, és csak én értem, csak mi. Ketten. Más senki ezen a földön..
♥♥♥♥D♥♥♥♥
,,Minden szívnek van egy csodakertje, s minden csodakertben van egy palota. S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol: minden palotában egy fekete szoba"