Derűs égről hull az éjben a csillag,
Sötét bútól szememben a könny csillog,
Csillaghullás nem árt a fényes égnek:
Könnyhullatás gyógyít, ha fáj a lélek.

Lenyugodt már egész falu, jó régen,
Magam vagyok benne egyedül ébren.
A mély csöndben nem hallatszik semmi más:
Csak ajkimról a sok sűrű sóhajtás.

Ablakodnál kérem Istent, te rossz lány:
Ne verjen meg, hogy hűtlen valál hozzám!
S megcsókolom a küszöböt zokogva:
Tudom, hogy ott – lábaidnak a pora...